A fordítással is úgy van, mint az egészséggel: könnyebb hibáit észrevenni mint kitűnőségét, s a legjobb fordítás bizonnyal az, melyre legkevesebb figyelem esik. Ezért hálátlan mesterség a fordítás.
Az ismert szöveg új varázst kap: mintha most olvasnám először, amint anyanyelvemen keresztül olvasom. S azokra gondolok, akik csakugyan így, magyarul fogják olvasni először... Milyen élmény lehet, semmi máshoz nem mérhető, különös élmény!
Mert ha igaz is, hogy a fordítás mindig sok mindent kényszerül elejteni... Akkor is, nem ad-e legalább valami másnemű kárpótlást az anyanyelv sajátos közvetlensége, aminek hatását soha semmiféle más nyelven meg nem kaphatod?
[A magyar,] ha fordít, csak a maga számára fordít, önnön gyönyörűségére és szellemi gazdagodására.
A műfordítás elválaszthatatlan a nemzeti irodalomtól. Mint más nyelvre továbbfordíthatatlan szellemi termék, a fordítás a legnemzetibb műalkotás. Babits Mihály úgy mondta: a legmenthetetlenebbül magyar.
A műfordítás időigényes, s noha ars longa, mindazonáltal vita brevis.
De gondoljunk csak bele: visszaadni valamit, ami megvan, illetve létrehozni valamit, ami nincs és nem lehet (a magyar nyelvű világirodalmat) – eredendően abszurd vállalkozás.
A műfordító úgy produkálja magát, hogy reprodukál; tehetsége úgy jelentkezik, hogy eltűnik.
A fordító csak úgy tehet eleget a hűség követelményének, ha megtalálja a módját, ahogy megszegheti…
Amire elsősorban szüksége van tehát: az ösztönös és pallérozott magyar nyelvtudás, az otthonos és tevékeny tájékozódás a régi és újabb magyar irodalom teljes területén. Szükséges továbbá a könnyed és árnyalt kifejezőkészség, amihez hasznosan társulhat a fogalmazási (versfordító esetében verselési) rutin.
A műfordítói szakértelmet a közhiedelem tévesen azonosítja a „perfekt” nyelvtudással. Az igazság ezzel szemben, hogy a) a nagy fordítók nemegyszer gyatrán vagy épp sehogy se beszélik a nyelveket, amelyekből remekműveket ültetnek át; b) a nyelvtudás önmagában még szakszövegfordításhoz sem elegendő.
Hogy kicsoda a műfordító? [...] ha szakértelmét vesszük alapul, mesterember; ha tehetségét, művész. Mindkét adottság alapkritérium…
A két határtalanság – ti. a költő határtalansága és a fordító határtalansága – között a különbség nyilvánvaló. De ez a különbség nem olyan jellegű, hogy a fordítást eltaszítaná az alkotó művészetek kategóriájától.
Hogy a műfordítás mily mélyen rokon az alkotó művészetekkel, érezteti az is, hogy minden, amit ennek a művészeti ágnak az elméletéről mondunk-mondhatunk, csak óvásokkal körülvéve tetszik érvényesnek.
Mikor a műfordító a tónusok árnyalataiért vagy az anapesztusok friss iramáért tusakodik, rokon módon munkálja az eszmei mag kibontását és az érzelmi lengések rajzát is, mint a metaforákért vagy rejtelmes zengésekért vívó poéta.
...megteremtéséhez az eredeti költő erőivel rokon erők szükségeltetnek, ha ugyan – ideális igényképpen – nem azonos erők.
A műfordítás ott kezdődik, ahol a szótár, a grammatika, a nyelvi konvenció mintegy föladja irányító szerepét, s szóhoz jut a válogatás és árnyalás, a stiláris ízeket és zenei effektusokat latoló nyelvi fantázia, a művészi alkotó erő egyik összetevője, változata.
Az igazi fordítás telitalálat kíván lenni, nem több és nem kevesebb az originálisnál. Igazi telitalálat azonban rendkívül ritka, ha ugyan egyáltalán van.
Alázat és fölény keveredésének aránya nem független az eredeti szöveg rangjától, tekintélyétől. Mikor Babits Wilde-ot fordította, hozzáállásában több volt a fölény, mint az alázat – mikor Szophoklészt vagy Goethét szólaltatta meg magyarul, alázata volt súlyosabb fölényénél.
Mindehhez szüntelen résenállás, az intellektus éber kontrollja, a zenei és nyelvi fantázia állandó rugalmassága és ihletettsége kell.
A műfordítás folyamata örökös harc, örökös alku. Örökös harc az eredeti szöveg mentül teljesebb elbirtoklásáért, örökös alku azért, hogy mentül kevesebbet áldozzon fel a fordító az eredetiből.
A szöveg zenei hitelét csak magamból, a magam reflexeivel, a magam véréből adhatom meg. Ezért is mondom újra s újra, hogy a fordítás végső soron vérátömlesztés.
A különbség abban van, hogy a vers az egyszer meglelt, verssorrá rögzött építést ismétli, a próza viszont semmitől sem irtózik úgy, mint az efféle ismétléstől; ő minden mondatát másképpen építi. Épp ezért a versnek nagyobb a zenei fegyelme; a jó prózának a leleménye.
Minden vad közt a próza prozódiája állítja a legnehezebb vadászfeladat elé az ösztönösség erdejébe tévedt rációt.
[A magyar nyelv] olyan tehát, mint alföldi tájaink (egy-egy Tornyai-képen): kopárnak kopár, de a szépség meggyőzőbben virágzik ki rajta; lapos, de végtelen egébe ölyvek és sasok röpte s emelkedése fér s enyészik el.
[A magyar nyelv] szereti a rövid mondatot (a kanti analitikus ítéleteket), s van benne bizonyos irtózás a fölös kötőszótól, ugyanakkor a legbonyolultabb körmondatot is megépíti a maga küklopszi kőt kőre rakásával. Az absztraktot, ahol lehet, konkrétummal mondja, de ha nincs más menekvés: bátran szökik fel az elvonás magasaiba.
Az egészséges jó magyar nyelv idegenkedik a fogalmi beszéd fakó középrétegeitől, mely a konkrétumtól már elszakadt, s olykor szabatosságot tettető henyeséggel siklik el a pontos értelem fölött. A „toll” az ilyen félabsztrakt nyelvet, mint a pulikutya, berzenkedő gyanakvással nézi, s tereli vissza a maga egyszerű, de szemhez szóló, valószínű gyökösségibe.
Én a purista, tiltó nyelvészkedést – tán mert olyan helyen nőttem fel, ahol minden vétke rég szokássá vált – csak távolból tiszteltem, nyelvemre fogalmazás közben nem kötöttem a kedvéért csomót.
Megfejteni, hogy mit miért javítunk: a fordítói munkában ez az „ösztönös” vadászata. [...] Azaz: végigmenni a javító toll vagy ceruza útjain, az értelem mécsével az ösztönösség nyomán, s leleplezni, hogy melyik vonás miért is került oda.
A magyar nyelv […] a legközelebb a román nyelvekhez áll; ha keménységi fokát is figyelembe vesszük: a latinhoz és spanyolhoz. Férfias nyelv. Egy kicsit olyan, mint ahogy Berzsenyi írta a magyar táncról: férfierő kell hozzá. Aki a magyar nyelv szellemében ír, tollának férfiasnak kell lennie, ha maga tán nem is az.
A nyers, érzéki monumentalitásnak ezt az igényét jól szolgálja a magyar nyelv hangrendszere.
…az európai civilizáció különféle nyelvei alatt is átvonul a nyelvi lehetőségeknek, konvencióknak egy rendszere, s az egész civilizációt érdeklő felismerések közlése ahhoz van kötve, hogy mennyire van meg ez a rendszer a mi nyelvünkben is. A magyar nyelvet a fordítónak, akármilyen nyelvből fordít, e láthatatlan világnyelvhez kell mérnie s amennyire lehetséges: nevelnie.
Az ember hol bosszankodik a lovára – a nyelvre –, hol büszke lesz, közben kitanulja jó-rossz természetét, rájön, hogy lehet hibáit elpalástolni, erényeivel kiegyenlíteni. Így lesz a fordító nyelvnevelő vagy, ha úgy tetszik: nyelvidomító.
A fordítás mindig mérkőzés is: hogy tudom ugyanazt a magam nyelvében is megcsinálni. E versengés közben úgy vagyok, mint a lovas, aki egy másik lovassal vív; nemcsak kettőnktől függ a verseny, a lovainktól is.
Arany János fordításaiban sok minden van, amit egy fürgébb fordítói nemzedék simábban oldana meg, viszont az egész magyar irodalomban alig van fordítás, amelyben a fordító átömlesztett vére így kitöltené, s ilyen erőteljes lüktetésben tartaná a mű érrendszerét.
A fordítás vonzereje az, hogy aminek a megírására a nemzet élete nem adott alkalmat, megfogalmazhatom, s közben olyan nyelvi vívmányokat csikarhatok ki az anyanyelvből, amelyeket a körülmények, a reális élet nem kényszeríthet ki. A fordítás így bizonyos fokig a sors hiányait pótolja a nyelvteremtésben.
[Arany János] fordításait olvasva sokszor érezzük, hogy egyik-másik kifejezése, avas szórendje prózájára emlékeztető, de azt sosem, hogy a kínálkozó választások előtt művészi ítélőereje – bátorsága éppúgy, mint óvatossága – cserbenhagyná.
Aranynak az ízlését kimeríthetetlen gazdagság, könyveknél mélyebbről jövő műveltség s bölcs paraszti szemérem tartja lábon. Ez a fajta ízlés, a zömök léleknek ez a szerény és biztos tartása az, ami fordításaiban kor, nyelv, vérmérsék óriási hátránya ellenére is biztosítja az egyenrangúságot.
Shakespeare és Arisztophanész lakomáján olyan ő [Arany János], mint az egyszerűbb ruhás, vidéki vendég, akit mégis mindenki egyenrangúnak érez; míg újabb fordítóinkban sokszor van valami a sznobból, aki túlságosan is vigyáz megjelenésére, s épp ezzel árulja el, hogy jövevény.
Épp a fordító látja legjobban, hogy anyanyelve fordítás közben milyen egészséges, természetes ingereket is kaphat.
A fordítás tornája is a nyelvnek, arra kényszeríti, hogy nem használt izmait működtesse, lappangó képességeit kifejlessze. Az áttérés az egyik világnyelvről a másikra azt jelenti, hogy ez a sarkallás, a torna neme megváltozik, a nyelvben új képességek, más izmok jönnek mozgásba.
A fordítónak természetesen minél nagyobb pontosságra kell törekednie, de a becsületes fordító azt is tudja, hogy fordítása a kisebb-nagyobb hibák százain siklik tovább, s minduntalan bele lehet kötni. Ha ezt a kötekedést a lelkiismeretünk végzi, a szöveg válhat agyondolgozottá, ha más, akinek a véleményét már munka közben megküldik, a fordító megfélemlítetté.
Amikor az ember a maga gondolatait írja, a szöveg kikerülhetetlen, olyan, mint a bőr, együtt keletkezik a magzattal. A fordított szöveg olyan, mint a lötyögő ruha: itt igazít meg az ember egy ráncot, amott kezdi húzni: a test – az író gondolata – s a ruha – a fordító szövege – mindig két külön dolog marad.
A fordítás egy kicsit a vércsoportok dolga; hisz a fordítónak valóban a vérét kell odakölcsönöznie, átömlesztenie a fordított műbe, amelynek az áttett szöveg különben csak a körvonalait, hideg anatómiáját adja meg.
Furcsább lesz a végem: / szilánkra kell annak hasadnia, / aki fordított teljes életében.
...ki buzgón töltögette / saját vérét idegen szellemekbe...
...s ha rendelésre új munkába kezdett, / lefarigcsált szívéből egy gerezdet...
Jómagam nem kaptam még soha babérkoszorút, / alkalmasint nem is kapok soha. / Pedig én is szeretem a savanyú tojáslevest, / a vadas nyúlgerincet meg a különféle mártásokat...
A lefordíthatóság bizonyos műveknek lényegi sajátsága – ez nem azt jelenti, hogy fordításuk nekik maguknak volna lényeges, hanem azt, hogy egy bizonyos, az eredeti művekben benne rejlő jelentés a lefordíthatóságukban nyilvánul meg.
Übersetzbarkeit eignet gewissen Werken wesentlich – das heißt nicht, ihre Übersetzung ist wesentlich für sie selbst, sondern will besagen, daß eine bestimmte Bedeutung, die den Originalen innewohnt, sich in ihrer Übersetzbarkeit äußere.
La traducibilidad conviene particularmente a ciertas obras, pero ello no quiere decir que su traducción sea esencial para las obras mismas, sino que en su traducción se manifiesta cierta significación inherente al original.
Igazából azonban a nyelvek rokonságának sokkal mélyebb és határozottabb tanúsítványa lelhető fel egy fordításban, mint két költemény felszínes és definiálhatatlan hasonlóságában.
In Wahrheit aber bezeugt sich die Verwandtschaft der Sprachen in einer Übersetzung weit tiefer und bestimmter als in der oberflächlichen und undefinierbaren Ähnlichkeit zweier Dichtungen.
Ahora bien, el parentesco entre los idiomas aparece en una traducción de manera más intensa y categórica que en la semejanza superficial e indefinible de dos obras literarias.
...míg a költői szó a saját anyanyelvében a változásokon át is megőrzi magát, a legnagyobb fordításnak is az a sors jut, hogy nyelvének növekedésébe oldódjék, és a megújult nyelvben enyésszen el.
Während das Dichterwort in der seinigen überdauert, ist auch die größte Übersetzung bestimmt in das Wachstum ihrer Sprache ein-, in der erneuten unterzugehen.
...mientras la palabra del escritor sobrevive en el idioma de éste, la mejor traducción está destinada a diluirse una y otra vez en el desarrollo de su propia lengua y a perecer como consecuencia de esta evolución.
Hiszen a fordítás nyelve egy önmagánál magasabb rendű nyelvet jelent...
Mert egy műnek a nyelvtörténet valamely meghatározott időpontjában készült bármelyik fordítása, a mű megtartó tartalmának egy bizonyos oldalát illetően, reprezentálja az összes többi nyelvbeli fordítást.
Denn jede Übersetzung eines Werkes aus einem bestimmten Zeitpunkt der Sprachgeschichte repräsentiert hinsichtlich einer bestimmten Seite seines Gehaltes diejenigen in allen übrigen Sprachen.
...ya que toda traducción de una obra, a partir de un momento determinado de la historia del lenguaje, representa, en relación con un aspecto determinado de su contenido, las traducciones en todos los demás.
Nincs a filozófiának múzsája, nincs múzsája a fordításnak sem.
No existe una musa de la filosofía, como tampoco existe una musa de la traducción.
A fordítás annyira távol áll attól, hogy két elhalt nyelv süket kiegyenlítése legyen, hogy minden forma közül éppen neki jut legsajátabb feladataként, hogy az idegen szó utóérésére, a saját szó fájdalmas torlódásaira figyelmezzen.
So weit ist [die Übersetzung] entfernt, von zwei erstorbenen Sprachen die taube Gleichung zu sein, daß gerade unter allen Formen ihr als Eigenstes es zufällt auf jene Nachreife des fremden Wortes, auf die Wehen des eigenen zu merken.
La traducción está tan lejos de ser la ecuación inflexible de dos idiomas muertos que, cualquiera que sea la forma adoptada, ha de experimentar de manera especial la maduración de la palabra extranjera, siguiendo los dolores del alumbramiento en la propia lengua.
Ama tiszta nyelvet mint idegenbe száműzöttet megváltani a saját nyelvben, a műben foglyul ejtett nyelvet megszabadítani az átköltésben, ez a fordító feladata.
Jene reine Sprache, die in fremde gebannt ist, in der eigenen zu erlösen, die im Werk gefangene in der Umdichtung zu befreien, ist die Aufgabe des Übersetzers.
La misión del traductor es rescatar ese lenguaje puro confinado en el idioma extranjero, para el idioma propio, y liberar el lenguaje preso en la obra al nacer la adaptación.
Mert bizonyos fokig minden nagy írás, legfőképp azonban a szent írások, tartalmazzák sorközeikben virtuális fordításukat. A szent szöveg interlineár-verziója – ez minden fordítás ősképe avagy ideálja.
Denn in irgendeinem Grade enthalten alle großen Schriften, im höchsten aber die heiligen, zwischen den Zeilen ihre virtuelle Übersetzung. Die Interlinearversion des heiligen Textes ist das Urbild oder Ideal aller Übersetzung.
Pues todas las obras literarias conservan su traducción virtual entre las líneas, cualquiera que sea su categoría. Pero las Escrituras sagradas lo hacen en medida muy superior. La versión interlineal de los textos sagrados es la imagen primigenia o ideal de toda traducción.
Én jól tudom, micsoda tudomány, szorgalom, valamint értelem szükségeltetik a jó tolmácsoláshoz...
Ich weiß wohl [...] was für Kunst, Fleiß, Vernunft, Verstand zum guten Dolmetscher gehöret...
Was dolmetschen fur kunst mühe und erbeit sey das hab ich wol erfaren...
Nemegyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan.
Und ist uns sehr oft begegnet, daß wir vierzehn Tage, drei, vier Wochen, haben ein einziges Wort gesucht und gefragt, haben's dennoch zuweilen nicht gefunden.
It has often happened that for three or four weeks we have searched and inquired about a single word, and sometimes we have not found it even then.
Und ist uns wol offt begegenet das wir viertzehen Tage drey vier wochen habe ein einiges wort gesucht und gefragt habens dennoch zu weilen nicht funden.
Három-négy lapon is végigfuttathatjátok a szemeteket anélkül, hogy egyszer is megakadnátok, miközben észre sem veszitek, mennyi kő és tuskó hevert ott, ahol most mint gyalult padlón mentek végig, és amely köveket és tuskókat verejtékezve, fáradságos munkával takarítottunk el utatokból, hogy rajta az áthaladás akadálytalanná váljék.
Es läuft jetzt einer mit den Augen durch drei, vier Blätter und stößt nicht einmal an, wird aber nicht gewahr, welche Wacken und Klötze da gelegen sind, wo er jetzt drüber hingehet wie über ein gehobelt Brett, wo wir haben müssen schwitzen und uns ängsten, ehe denn wir solche Wacken und Klötze aus dem Wege räumten, auf daß man könnte so fein daher gehen.
Leufft einer itzt mit den Augen durch drey odder vier bletter und stösst nicht ein mal an wird aber nicht gewar welche wacken und klötze da gelegen sind da er itzt uber hin gehet wie uber ein gehoffelt bret da wir haben müst schwitzen und uns engsten ehe denn wir solche wacken und klötze aus dem wege reumeten auf das man kündte so fein daher gehen
The reader can now run his eyes over three or four pages without stumbling once, never knowing what rocks and clods had once lain where he now travels as over a smoothly-planed board. We had to sweat and toil there before we got those boulders and clods out of the way, so that one could go along so nicely.
Nem engedtem szabad folyást a szavaknak...
Doch hab ich wiederum nicht allzu frei die Buchstaben lassen fahren...
Doch hab ich widderümb nicht allzu frey die buchstaben lassen faren...
On the other hand I have not just gone ahead and disregarded altogether the exact wording in the original.
Mindig a kudarc felé tart, s még mielőtt harcba szállna, sebes a halántéka.
Immer schreitet er der Niederlage entgegen, und schon ehe er in den Kampf eintritt, trägt er die Wunde an der Schläfe.
He is always marching toward failure, and even before entering the fray he already carries a wound in his temple.
Szellemiekben nincs nála alázatosabb munka. Mégis roppant jelentőségű.
In der geistigen Ordnung gibt es kaum eine geringere Arbeit. Am Ende jedoch erweist sie sich als außerordentlich.
Among intellectual undertakings, there is no humbler one. Nevertheless, it is an excessively demanding task.
Tévedés azt hinnünk, hogy a spanyol ’bosque’, erdő szó ugyanazt jelöli, mint amit a német ’Wald’, a szótárban mégis azt olvassuk, hogy ’Wald’ azt jelenti, hogy erdő.
So ist es zum Beispiel falsch, anzunehmen, daß das, was der Spanier 'bosque' nennt, das gleiche sei, was der Deutsche ’Wald’ heißt, und doch sagt man uns das Wörterbuch, das Wald ’bosque’ bedeutet.
It is false, for example, to suppose that the thing the Spaniard calls a 'bosque' the German calls a 'Wald', yet the dictionary tells us that Wald means 'bosque'.
Láthatják, hogy a fordítás képtelenségének tétele nem irányul a fordítói munka lehetséges nagyszerűsége ellen. Ellenkezőleg, ezzel a tulajdonságával kerül a legelőkelőbb társaságba, s tárja fel előttünk az értelmét.
Wie Sie sehen, ist es kein Einwand gegen den möglichen Glanz der Arbeit des Übersetzens, daß man ihre Unmöglichkeit erklärt. Im Gegenteil, dieser Charakter verleiht ihr den höchsten Adel und läßt uns mutmachen, daß sie von Bedeutung ist.
As you see, to declare its impossibility is not an argument against the possible splendor of the translator’s task. On the contrary, this characterization admits it to the highest rank and lets us infer that it is meaningful.
...a fordítás lehetetlenségének a hangsúlyozása oly messze van annak értelmetlenné nyilvánításától, mint az, hogy valaki is képtelenségnek tartja, hogy anyanyelvünkön beszélgethetünk egymással, merthogy az is utópisztikus tevékenység.
...wenn wir die Unmöglichkeit des Übersetzens betonen, so sprechen wir damit dieser Tätigkeit ebensowenig einen Sinn ab, wie es niemand einfallen wird, für absurd zu halten, daß wir uns miteinander in unserer Muttersprache unterhalten, und doch handelt es sich auch hier um ein utopisches Bemühen.
...to emphasize its impossibility is very far from depriving the occupation of translating of meaning, for no one would even think of considering it absurd for us to speak to each other in our mother tongue yet, nevertheless, that is also a utopian exercise.
S minden nyelv a megnyilatkozásoknak és hallgatásoknak más-más egyensúlyát alkotja. Minden nép elhallgat némely dolgot, hogy elmondhasson mást. Mindent tudniillik nem lehet elmondani. Innen ered a fordítás roppant nehézsége: épp azt próbálja elmondani egy adott nyelven, amit az igyekszik elhallgatni.
Und jede Sprache ist eine von den andern verschiedene Gleichung zwischen Äußerungen und Stillschweigen. Jedes Volk verschweigt einige Dinge, um andere sagen zu können. Weil alles zu sagen unmöglich wäre. Daher die ungeheure Schwierigkeit des Übersetzens; bei ihr handelt es sich darum, in einer Sprache gerade das zu sagen, was diese Sprache zu verschweigen pflegt.
And each language is a different equation of statements and silences. All peoples silence some things in order to be able to say others. Otherwise, everything would be unsayable. From this we deduce the enormous difficulty of translation: in it one tries to say in a language precisely what that language tends to silence.
Meg kell újítani ennek a munkának a presztízsét, és hangsúlyozni kell, hogy elsőrendű szellemi tevékenység. Ha ez megtörténne, a fordításból egyfajta sui generis diszciplína válna, amely folytonos műveléssel sajátos technikát kristályosítana ki, s az csodás módon gazdagítaná szellemi kapcsolatrendszerünket.
Es ist nötig, daß das Ansehen dieser Tätigkeit erneuert und daß sie wie eine geistige Arbeit ersten Ranges geschätzt wird. Wenn das geschähe, käme man dahin, das Übersetzen in eine Wissenschaft sui generis zu verwandeln, die, dauernd gepflegt, eine eigene Technik herausbilden würde, die unser geistiges Wegenetz in fabelhafter Weise erweitern würde.
It is necessary to restore the prestige of this labor and value it as an intellectual work of the first order. Doing this would convert translating into a discipline sui generis which, cultivated with continuity, would devise its own techniques that would augment our network of intellectual approaches considerably.
Az a döntő, hogy a fordításban a saját nyelvből igyekezzünk átlépni az idegen nyelvbe, és nem – ahogy lenni szokott – megfordítva.
Das Entscheidende ist, daß wir uns beim Übersetzen bemühen, aus unserer Sprache heraus- in die fremden einzugehen und nicht umgekehrt, was man gewöhnlich zu tun pflegt.
What is imperative is that, in translating, we try to leave our language and go to the other—and not the reverse, which is what is usually done.
Vagy az írót hagyja lehetőség szerint a maga eredeti helyén, és az olvasót mozdítja el feléje; vagy fordítva, az olvasót hagyja a helyén, és az írót vezeti feléje.
Entweder der Übersetzer läßt den Schriftsteller möglichst in Ruhe, und bewegt den Leser ihm entgegen; oder er läßt den Leser möglichst in Ruhe und bewegt den Schriftsteller ihm entgegen.
Ou o tradutor deixa o autor o mais possível em paz e leva o leitor ao seu encontro, ou deixa o leitor o mais possível em paz e leva o autor ao seu encontro.
A fordítónak pedig azt a célt kell maga elé kitűznie, hogy olvasójának olyan képet és élvezetet nyújtson, amilyet a mű forrásnyelven történő olvasása a hasonló műveltségű embernek biztosít.
...der Übersetzer muß also sich zum Ziel stellen, seinem Leser ein solches Bild und einen solchen Genuß zu verschaffen, wie das Lesen des Werkes in der Ursprache dem so gebildeten Manne gewährt...
...o tradutor deve colocar-se por objetivo proporcionar tal imagem e tal fruição ao seu leitor como a leitura da obra na língua do original proporciona ao homem culto...
A fordító olyan ember, aki [...] ismeri az idegen nyelvet, de akinek az mindig idegen marad; aki nem iskolás módon jár el, az egész megragadása előtt mindig csak az egyest gondolva végig anyanyelvén; aki még ott is, ahol a legzavartalanabb örömét leli a mű szépségeiben, mindig tudatában marad az adott nyelvnek anyanyelvétől való különbözőségének.
[Der Übersetzer], dem die fremde Sprache geläufig ist, aber doch immer fremde bleibt, der nicht mehr wie die Schüler sich erst das einzelne wieder in der Muttersprache denken muß, ehe er das Ganze fassen kann, der aber doch auch da wo er am ungestörtesten sich der Schönheiten eines Werkes erfreut, sich immer der Verschiedenheit der Sprache von seiner Muttersprache bewußt bleibt.
...[o tradutor] nós cuidamos de chamá-lo, no melhor sentido da palavra, de admirador e conhecedor, para quem a língua estrangeira é familiar, mas, no entanto, permanece estrangeira, quem não tem mais, como os alunos, que repensar na língua materna primeiramente o particular antes de poder abarcar o todo, mas que também aí, onde ele, na maior tranqüilidade, se compraz com a beleza de uma obra, permanece sempre consciente da diferença entre aquela língua e sua língua materna.
Milyen ritkán – sőt, ez valódi csoda, mondhatni sohasem – kerül a ritmikai és a melodikus, illetve a dialektikai és grammatikai hűség egymással kibékíthetetlen ellentétbe!
Aber wie oft, ja es ist schon fast ein Wunder, wenn man nicht sagen muß immer, werden nicht die rhythmische und melodische Treue und die dialektische und grammatische in unversöhnlichem Streit gegen einander liegen!
Mas quantas vezes, é mesmo quase um milagre não ter que dizer sempre, as fidelidades rítmica e melódica e a dialética e a gramatical não estarão numa disputa irreconciliável uma contra a outra!
Célját ugyanis azzal még nyilvánvalóan nem éri el, ha egy teljességgel idegen szellem megérinti az olvasót; inkább akkor, ha az olvasó akár csak megsejti a forrásnyelvet és azt, amit a mű e nyelvnek köszönhet.
Denn der Zwekk ist ja offenbar damit nicht erreicht, daß ein überhaupt fremder Geist den Leser anweht; sondern wenn er eine Ahndung bekommen soll, sei es auch nur eine entfernte, von der Ursprache und von dem was das Werk dieser verdankt, und ihm so einigermaßen ersezt werden soll daß er sie nicht versteht...
Pois é evidente que o objetivo não é alcançado pelo fato de um espírito estrangeiro qualquer bafejar o leitor; porém, se ele deve receber uma idéia, ainda que remota, da língua do original e daquilo que a obra deve a esta...
Nem csupán annak a meghatározatlan érzésnek kell tehát eltöltenie őt, hogy amit olvas, az nem hangzik egészen otthonosan. Úgy kell éreznie, hogy az valamely meghatározott másikként hangzik.
...so muß er nicht nur die ganz unbestimmte Empfindung bekommen, daß was er liest nicht ganz einheimisch klingt; sondern es muß ihm nach etwas bestimmtem anderm klingen...
...então ele deve não apenas receber a impressão totalmente vaga de que aquilo que lê não soa totalmente vernacular, mas deve-lhe soar como algo determinado e diferente...
A fordítás olvasója akkor válik egyenrangúvá az eredeti nemesebb olvasójával, ha a nyelv szelleme mellett a szerző voltaképpeni szellemét is képes megsejteni, sőt fokozatosan megragadni a műben.
...sondern der Leser der Übersetzung wird dem besseren Leser des Werks in der Ursprache erst dann gleich kommen, wann er neben dem Geist der Sprache auch den eigenthümlichen Geist des Verfassers in dem Werk zu ahnden und allmählig bestimmt aufzufassen vermag...
...o leitor da tradução se equiparará ao melhor leitor da obra na língua do original somente quando puder igualmente perceber na obra e paulatinamente compreender com precisão, ao lado do espírito da língua, também o espírito próprio do autor, para o que, sem dúvida...
Ki állítaná, hogy akár az antik, akár a germán nyelvekből valaha bármit is lefordítanak francia nyelvre!
Wer wollte behaupten, es sei jemals etwas weder aus den alten Sprachen, noch aus den germanischen in die französische übersetzt worden!
Quem afirmaria que alguma vez se traduziu algo das línguas antigas ou germânicas ao francês!
Túl keveset beszélünk és túl sokat fecsegünk.
Wir reden zu wenig und plaudern verhältnißmäßig zu viel...
Dircursamos muito pouco e tagarelamos proporcionalmente demais...
Bár eljönne az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a fordítással kapcsolatos fáradozások teljes tárházát méltó módon kiaknáztuk!
Und möchte nur jene Zeit kommen, ehe wir den ganzen Kreis der Übersetzermühen würdig durchlaufen haben!
E que este dia chegue antes de que tenhamos percorrido necessariamente todo o campo de labutas dos tradutores!
...mikor már egész bélevetett lett a sok nem evéstül, képes lett vóna elenni a hízó elől az ivóst.
Elfér a végtelenségben, és telik az örökkévalóságból.
– Ha a világvégin csak te maradnál meg egy bakkecske, hogyan tudnád mégis megszaporítani a világot? – Gyertyát öntenék a faggyújából.
A mellérendelés elve a határtalan téresség ajándéka.
Nem is az a bökkenője a mellérendelésnek, hogy nem ismer rendet, fegyelmet, tekintélyt, hanem inkább az, hogy valóságot szegít ellen valóságnak.
Fordítás közben // Nézlek, nézlek. / Látom a lángelmén a fércet, / a lágy koponya-varratot. / Csak így lehetek cinkosod: / köszönöm a nagylelküséged.
Ahány nemzeti nyelv: megannyi bejárhatatlan kozmosza az emberi eszméletnek. Olyan csoda, mint maga az élet, melyet könnyű megsemmisíteni, de lehetetlenség művileg létrehozni. Az anyanyelvünk: szellemi vérhálózatunk. Ezért mondható, hogy bárki nyelvének bántása: vérontás.
A műfordítások nagy része: az eredetinek halvány lenyomata. Cervantesszel szólva: a mintás szőnyeg visszája. Nagy részt mondok, mivel a kiváló tehetségeknek igen kis része vállalkozik műfordításra. A magyar irodalom persze kivételnek látszik. Legnagyobbjai életművüknek egy részét majd mindahányan odadobták a fordítás áldozati oltárára.
És ha egy-egy szót nem tudunk is teljes jelentéskörével lefordítani, nem dől össze a világ. Fontosabb, hogy mondatokat, helyzeteket fordítsunk, hogy a fordítás szövete jó legyen.
Ki nem állhatom a műfordításról gyártott ostoba paradoxonokat. („Fordítani nem lehet, de kell.”) Máraival tartok: a nagy költészet rejtélyes hatóereje lebírja a nyelvi határokat, „nem igaz, hogy nem lehet lefordítani”.
Hiszen minden lefordított regényben, versben, drámában, tanulmányban ott van egy szeletnyi új világ, ami engem is megújíthat. Ott van a stílusokban, a szóösszetételekben, a részecskegyorsítású képzetekben; ott van a témákat újraszülő vagy meghódító vállalkozásokban.
A szemközti üzleten ott a titokzatos felirat: Friary Meiux, Treble Gold. Mi a fene lehet ez? Bor-márka? Név? Létra-ügynökség? – Ó ég, ó ég, hogy is lehetne egy nyelvet megtanulni?
A műfordítás hiányzó kritikájáról szólva tehát nem az a panaszos kérdés merül föl bennünk, hogy érdemükhöz mérten becsüljük-e műfordítóinkat. Sokkal inkább az: becsüljük-e magunkat? Becsüljük-e annyira a saját költészetünket, amennyire az becsüli magát a műfordítás százados gyakorlatával? Mert a kritikai gyakorlatban mintha két költészet létezne, egy „írt” meg egy fordított, s az utóbbi mint az előbbihez beszállásolt szegény rokon.
A műfordítást egy művelt kisebbség tűrhető luxusának tartani vészes ostobaság. Lebecsülése annak a századokon át, többnyire gyötrelmes körülmények között folytatott harcnak, melyet a Csokonai-féle szellemek vívtak irodalmunk nagykorúsításáért. Lebecsülése élő irodalmunknak is, mely – bölcsen – tanul a világtól, ha tanulhat.
Egy nyelv, ha olyan, mint a magyar, folytonos kihívás, hogy kiderítsük, mit bír ki még a hajlékonysága. A magyar műfordítást persze a tájékozódás igénye hívta létre, de fölvirágzását a befogadó nyelv szinte határtalan rugalmassága tette lehetővé.
Kalász Márton
költő, író, műfordító
;
A formázatlan bejegyzések ellenőrizetlenek, ill. pontosításra szorulnak, ám frissítésük folyamatos.
Köszönettel fogadunk minden helyreigazítást és kiegészítést címünkre: huperion.muhelykukacgmail.com!
A bibliográfiát összeállították: Fülöp József, Cseppentő Krisztina, Faragó Benjamin, Kalmár Éva Júlia, Szilágyi Zsófia, Szinger Ádám, Takács Zsuzsanna.
Köszönettel fogadunk minden helyreigazítást és kiegészítést címünkre: huperion.muhelykukacgmail.com!
A bibliográfiát összeállították: Fülöp József, Cseppentő Krisztina, Faragó Benjamin, Kalmár Éva Júlia, Szilágyi Zsófia, Szinger Ádám, Takács Zsuzsanna.
Kalász Márton műfordítói bibliográfiáját születésének 80. évfordulója alkalmából készítettük el egy szemináriumi projektmunka keretében a Károli Gáspár Református Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékén 2013/14-ben. Egyes tételek nem szépirodalmi fordítások, ám szorosan kapcsolódnak az irodalomhoz. (Ha nem jelenik meg a bibliográfia alább, akkor innen is letölthető.)
A bibliográfiát Bartusz-Dobosi László (a 2017-ben megjelent Kalász Márton című kismonográfia szerzője) 2017-ben kiegészítette és aktualizálta.
Majtényi Zoltán
műfordító, fordító, író
;
A formázatlan bejegyzések ellenőrizetlenek, ill. pontosításra szorulnak, ám frissítésük folyamatos.
Köszönettel fogadunk minden helyreigazítást és kiegészítést címünkre: huperion.muhelykukacgmail.com!
A bibliográfiát összeállította: Fülöp József.
Köszönettel fogadunk minden helyreigazítást és kiegészítést címünkre: huperion.muhelykukacgmail.com!
A bibliográfiát összeállította: Fülöp József.
Majtényi Zoltán 2012 decemberében látogatott el műhelyünkbe. Az alábbi bibliográfiával tisztelgünk a műfordító, író és szerkesztő előtt. Gyűjtésünk Majtényi műfordításait és fordításait tartalmazza, magyarról magyarra való fordításait, önálló írásait, illetve szerkesztéseit nem – de még ebben a formában is csak közelítés.
A Helgi-rímur (részlet) = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 71–74.
A kereszténység krónikája, Officina-Nova, Bp., 1998.
A sport krónikája, Officina-Nova, Bp., 2000. [Többekkel közösen.]
A trentói diákok a kapitalizmus oktatási rendszeréről = Köpeczi Béla, Reform vagy forradalom? Diákság, egyetem, társadalom Nyugat-Európában, Kozmosz, Bp., 1970, 153–166.
Jean-Paul Albert, Pierre Avérous, Denise Grenon (szerk.), Forró és hideg égövi állatok, Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1994.
Fran Albreht, Szél = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 355.
Petar Alipiev, *** = Bronzpillák – Az új bolgár líra 125 éve, Masszi Lap- és Könyvkiadó Kft., Bp., 2002, 270–271.
Petár Alipiev, A fák fölött fehér = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 66.
Petár Alipiev, Kakukk = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 68–69.
Petar Alipiev, Róka = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 285–286.
Petar Alipiev, Róka = Bronzpillák – Az új bolgár líra 125 éve, Masszi Lap- és Könyvkiadó Kft., Bp., 2002, 271–272.
Petár Alipiev, Róka = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 67–68.
Hans Christian Andersen, Dániám, hazám = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 348–349.
Petar Kara Angov, Tavaszi esők Melnik fölött = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 296–297.
Enrico Annoscia – Marco Biscione – Rossana Bossaglia – Antinori Alessandra Cardelli, Egyetemes művészettörténet, Park Könyvkiadó, Bp., 1999. [Bencze Ágnessel és Ernyei Katalinnal közösen.]
August Apel, Pezsgő = Klasszikus német költők I. – A középkortól a XX. századig, Európa, Bp., 1977, 542.
August Apel, Az éj = Klasszikus német költők I. – A középkortól a XX. századig, Európa, Bp., 1977, 543.
Pietro Aretino, A hipokrita = A vén szerelmes – Régi olasz komédiák, Európa, Bp., 1984, 95–215.
Giovanni Arpino, Nem ér semmit, ha sírsz = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 122–123.
Miguel Arteche, Az ebédlő = Hová mégy a nyárban? Modern chilei költők, Európa, Bp., 1980, 169.
Miguel Arteche, Megmutatták nekünk a bizánci Krisztus lábát = Hová mégy a nyárban? Modern chilei költők, Európa, Bp., 1980, 170.
Miguel Ángel Asturias, Forgószél, Európa, Bp., 1985. [Versbetétek fordítása: 126, 143, 185, 187–188, 193–194.]
Erich Auerbach, Mim�zis, Gondolat, Bp., 1985, 52, 56–57, 117, 138, 154, 169, 181, 210–211.
Emilio Ballagas, María Balén Chacón elégiája = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 486–487.
Emilio Ballagas, Noktürn és elégia = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 488–491.
Bruno Balzano, Az első miértek, Bp., Magyar Könyvklub, 1997. (Fery Verával.)
Bruno Balzano, Én és a természet, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1994.
José Álvarez Baragano, Fáj, hogy egy vagyok = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 589.
Girolamo Bargagli, A zarándoknő = A vén szerelmes. Régi olasz komédiák, Európa, Bp., 1984, 493–622. [Bemutató: Budaörsi Parkszínpad, 2004-2005.]
Gerhard Barnstner, Utópikus anekdoták, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 13–15.
Vladimir Basev, Keserűség = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 136–137.
Horst Bastian, Az első csók = Szerelmesek – Elbeszélések, Kozmosz, Bp., 1975, 25–36.
Vladimir Beekman, Alkonyati pillanat = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 508–509.
Vladimir Beekman, Családfa = A végtelenség szomja – Hatvan év szovjet költészetéből, Bp., Kozmosz Könyvek, 1977, 383–385.
Vladimir Beekman, Családfa = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 510–512.
Vladimir Beekman, Csúcsforgalom = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 506–507.
Vladimir Beekman, Ha egyszer nem tudok = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 509–510.
Vladimir Beekman, Ne ijesztegessétek a havasi embert! = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 505–506.
Vladimir Beekman, Sajátmagammal = Észt költők – Huszadik századi észt líra, Európa, Bp., 1975, 507–508.
Valentina Beggio, 366... sőt több kérdés és felelet, Móra, Bp., 1993.
Angelo Beolco (Ruzzante), Az anconai özvegy = A vén szerelmes – Régi olasz komédiák, Európa, Bp., 1984, 291–359.
Carlo Bernani, Lyuk a szélvédőn, Nagyvilág, Bp., 1965.
Enzo Biagi, Szerelmek, Béta Könyvkiadó, Bp., 1990.
Bibliai történelmi atlasz, Omega Kiadó, Debrecen, 1991. [Első rész: 3–37.]
Giovanni Boccaccio, Dantém, te most... = Áldott a nap I. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 122.
Giovanni Boccaccio, Dante Alighieri vagyok… = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1028. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 615–616.]
Giovanni Boccaccio, Dantém, te most… = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1023. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 610.]
Giovanni Boccaccio, Én kedves uram, ama honba térsz meg = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1027. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 615.]
Giovanni Boccaccio, Fiesolei nimfaének (részletek) = Udvariatlan szerelem – A középkori obszcén költészet antológiája, prae.hu, Bp., 2006, 147–152.
Giovanni Boccaccio, Gyakran megesik, hogy gondolatokba... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1003. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 586–587.]
Giovanni Boccaccio, Ha Dante sír bárhol... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1027. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 614.]
Giovanni Boccaccio, Hippocrates, Avicenna, Galenus... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1020–1021. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 607.]
Giovanni Boccaccio, Ismeretlenhez = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1026.
Giovanni Boccaccio, Lerántottam én hitványmód... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1027. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 613–614.]
Giovanni Boccaccio, Mért gyötrődsz, küzdesz, mért reszeli ráspoly... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1008. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 592–593.]
Giovanni Boccaccio, Parthenopé, a szirén, e vidéken... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1009. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 593–594.]
Giovanni Boccaccio, Szerelmi gond, elégségében egyszer... = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1014–1015. [= Boccaccio művei 2., Európa, Bp., 1975, 599–601.]
Giovanni Boccaccio, Ugyanahhoz = Boccaccio művei, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1027.
Dimitar Bojadzsiev, Elégia = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 115–116.
Paul Boldt, Halfogás a Friedrichstrassén = Verses világjárás, Kozmosz, Bp., 1971, 453.
Bolognai Névtelen, A két komámasszony = Udvariatlan szerelem – A középkori obszcén költészet antológiája, prae.hu, Bp., 2006, 116–117.
Dimo Borjalov, Töredék = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 454–455.
Alain Bosquet, Legenda = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 412.
Annamarie Bostroem, Pezsdül még sóhajod puha hajamban = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 410.
Bozsidar Bozsilov, Fájdalom = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 291.
Bozsidar Bozsilov, Jönnek majd tavaszok = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 289–290.
Bozsidar Bozsilov, Otthagyhatjuk őket = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 270.
Bozsidar Bozsilov, Rémület = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 267.
Bozsidar Bozsilov, Talán mert végtelenül fiatal vagy = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 290–291.
Tycho Brahe, Elégia Dániához = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 304–306.
Petko Bratinov, Aszály = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 31–32.
Petko Bratinov, Bánatos románc = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 32–34.
Petko Bratinov, Megpróbáltatás = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 31.
Helen Brooks, Nem élhetek szeretet nélkül, Bp., Magyar Könyvklub, 1998.
Edith Bruck, Az egyenlőség, apa!, Nagyvilág, 1977/3, 327–328.
Edith Bruck, Barátnőm, testvérem, társam, ellenségem, Nagyvilág, 1977/3, 326–327.
Edith Bruck, Gyermekkor, Nagyvilág, 1977/3, 327.
Búza Péter, Buda – Danubio – Pest, Officina-Nova, Bp., 1999. [Olasz nyelvre.]
César Calvo, Dicsőség szombatja = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 130–132.
César Calvo, Homokóra = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 128–129.
César Calvo, Kérdések és félhomályok = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 127–128.
César Calvo, Ma nekifogtam írni = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 133.
César Calvo, Távollétek és késedelmek III = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 125–126.
Sergio Campos, A keringő, Nagyvilág, 1991/5, 721–722.
Sergio Campos, A végszó szonettje, Nagyvilág, 1991/5, 721.
Sergio Campos, Hogyan értsük a szépséget?, Nagyvilág, 1991/5, 723.
Sergio Campos, Időtlen ének, Nagyvilág, 1991/5, 722.
Sergio Campos, Ilyen a lángész, ha brazil, Nagyvilág, 1991/5, 722–723.
Luís de Camões, Ah, Dinemeném, elhagytad e lelket = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 41.
Luís de Camões, Ama borús-víg hajnal virradatja = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 39.
Luís de Camões, Főkötőm batoisztja = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 83–85.
Luís de Camões, Ha szép arca édes mosolyt derenget = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 27.
Luís de Camões, Mezítláb forrásra mégyen = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 81.
Luís de Camões, Sok zöld liget, sok vidám-zsenge róna = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 51.
Luís de Camões, Te drága ellenség, kinek kezébe = L. de C., Költemények, Kráter, Bp., 1993, 43.
Ivan Canev, Achilles = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 43–44.
Ivan Canev, Appokaliptikusan = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 44.
Ivan Canev, A tücsök = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 45–46.
Ivan Canev, Dél = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 43.
Ivan Canev, Emléktábla = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 48–49.
Ivan Canev, Méhecske = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 44–45.
Ivan Canev, Pétek, 13 = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 47.
Ivan Canev, Suttogás az éjszakában = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 46.
Ivan Canev, Szeles idő = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 49.
Ivan Canev, Szélfa a dombon = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 47–48.
Ivan Canev, Távirat = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 50.
Sztefan Canev, Szozopoli emlék = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 319–320.
Giosuè Carducci, Alpesi reggel = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 111–112.
Giosuè Carducci, A Monte Marión = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 127–129.
Giosuè Carducci, A parasztközösség = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 109–110. [Móra, Bp., 1965, 69–70.]
Giosuè Carducci, A San Petronio téren = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 92–93.
Giosuè Carducci, Az Addán = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 143–146.
Giosuè Carducci, Az anya = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 107–108.
Giosuè Carducci, Ábránd = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 138–139.
Giosuè Carducci, Cadore = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 113–120.
Giosuè Carducci, Ça ira = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 71–82.
Giosuè Carducci, Giuseppe Garibaldi = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 13. [Móra, Bp., 1965, 19.]
Giosuè Carducci, Havazás = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 110.
Giosuè Carducci, Himnusz a Sátánhoz = 88 híres vers a világirodalomból, Móra, Bp., 1994, 318–325.
Giosuè Carducci, Himnusz a Sátánhoz = Prométheusz tüze – Költők a bálványok és az istenek ellen, Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961, 162–170. [Móra, Bp., 1965, 28–37.]
Giosuè Carducci, Idill a Maremmán = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 61–63.
Giosuè Carducci, Legnanói ének = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 121–126.
Giosuè Carducci, Májusi dal = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 130–131.
Giosuè Carducci, Márciusi ének = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 107–108.
Giosuè Carducci, Nyári álom = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 81–82. [Móra, Bp., 1965, 131–132.]
Giosuè Carducci, Őszi köszöntés = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 129–130.
Giosuè Carducci, Ősz reggel az állomáson = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 101–104.
Giosuè Carducci, Panteizmus = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 140.
Giosuè Carducci, Primo vere = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 104–105.
Giosuè Carducci, Reggel az Alpokban = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 55–56.
Giosuè Carducci, Régi sirató = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 59.
Giosuè Carducci, Romantikus ősz = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 56. [Móra, Bp., 1965, 58.]
Giosuè Carducci, Síró sirályok közt = Giosue Carducci válogatott versei, Európa, Bp., 1961, 11. [Móra, Bp., 1965, 17–18.]
Giosuè Carducci, Szent Márton napja = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 53. [Móra, Bp., 1965, 60.]
Giosuè Carducci, Szerelem itt az úr = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 141.
Giosuè Carducci, Vere novo = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 105.
Giosuè Carducci, Vergilius = Carducci válogatott versei, Móra, Bp., 1965, 51.
Oscar Castro, A hajnal leánya = Hová mégy a nyárban? Modern chilei költők, Európa, Bp., 1980, 135–136.
Oscar Castro, Valószerűtlen gyász = Hová mégy a nyárban? Modern chilei költők, Európa, Bp., 1980, 133–134.
Bartolo Cattafi, A viking hajókon, Nagyvilág, 1988/10, 1466.
Bartolo Cattafi, Szellemalak, Nagyvilág, 1988/10, 1466.
Filippo Cattaneo, Északi kutyafajták, szánhúzó kutyák, Marfa-Mediterrán Kiadó, Bp., 1999.
Joseph Chelhod, Jemen néprajza = Arabok. Irodalmi és politikai antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 198–222.
R. Celletti – G. Confalonieri – A. Mandelli – S. Martinotti – E. Rescigno, Az olasz opera Cherubinitól Rossiniig, Zeneműkiadó, Bp., 1993. [Kéziratban.]
Vu Ngan Chi, Quang Tri éjszakája = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 78–81.
James Fenimore Cooper, Az utolsó mohikán, Bp., Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993.
James Fenimore Cooper, Az utolsó mohikán, Szeged, Jonatán Könyvmolyképző, 2008.
Arturo Corcuera, A társasági fellépés legendája = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 121–122.
Arturo Corcuera, De szívesen kitépném a könyvekből = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 122.
Arturo Corcuera, Kisplasztika Oscar Corcueráról = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 120–121.
Arturo Corcuera, Mese a bősz ordasról = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 123–124.
Arturo Corcuera, Mese a szuper mikiegérről, a CIA sötét ügynökéről = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 123.
Arturo Corcuera, Rózsa = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 120.
António Cândido Gonçalves Crespo, Falun = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 96.
António Cândido Gonçalves Crespo, Mater dolorosa = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 97.
Csernus Tibor, Helikon, Bp., 2000.
Joseph Csinger, Karóra-lap körül = Utak a Föld körül, Kozmosz, Bp., 1966, 70.
Luís Delfino, A Hit Angyala = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 85.
Luís Delfino, Szomorú asszony = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 84.
Washington Delgado, A nép hőse = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 80.
Washington Delgado, Az emberi sors = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 81.
Washington Delgado, Az idegen = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 573–574.
Washington Delgado, Az idegen = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 79–80.
Washington Delgado, Az útvesztőkben = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 83–84.
Washington Delgado, Ének a száműzetésből = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 574–575.
Washington Delgado, Ének a száműzetésből = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 81–82.
Washington Delgado, Globetrotter, Nagyvilág, 1975/9, 1303–1305.
Washington Delgado, Globetrotter = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 86–88.
Washington Delgado, Jó modor = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 82–83.
Washington Delgado, Pillanat = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 84–85.
Washington Delgado, Poéták = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 575–576.
Washington Delgado, Poéták = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 85.
Blaga Dimitrova, Egyetlen férfi sem lehet = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 15.
Blaga Dimitrova, Szeretetre ítélve = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 16.
Janko Dimov, A költő halála = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 51–52.
Janko Dimov, Egyszerű örömök = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 56–57.
Janko Dimov, Ellenpont = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 59–60.
Janko Dimov, Hippik = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 58–59.
Janko Dimov, Hőstett = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 53–54.
Janko Dimov, Nyár = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 54–55.
Janko Dimov, Régi költők = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 60–61.
Janko Dimov, Szozopol = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 55–56.
Janko Dimov, Tisztelgés a Harkány melletti bolgár temetőben = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 52–53.
Janko Dimov, Vidéki ősz = Fénykerék – Fiatal bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1977, 57–58.
Nicholas Dobo, Hai el malik! = Arabok. Irodalmi és politikai antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 404–411.
Nicolas Dobo, Orvos a fegyverek között, Kozmosz, Bp., 1975.
Nicolas Dobo, Százezer berber orvosa voltam, Kozmosz, Bp., 1968.
Alexandre Dumas, A három testőr, Szeged, Jonatán Könyvmolyképző, 2005. [Csatlós Jánossal.]
Albert Ehrenstein, A bécsi Freyung = Verses világjárás, Kozmosz, Bp., 1971, 586–587.
Joseph von Eichendorff, Ünnepvárás, Vasárnap (Az Új szó c. napilap melléklete), 2005. dec. 16. (51. sz.), 43.
Rudolf Eifler, Az auschwitzi szerelmesek (Levél) = Szerelmesek – Elbeszélések, Kozmosz, Bp., 1975, 18–24.
Günter Eich, A setubali hullámtörés (Versbetétek fordítása.) = Gábor Viktor (szerk.), A sötét torony. 25 hangjáték, Európa, Budapest, 1969, 587–620. – Rendező: dr. Cserés Miklós. Szereposztás: Catarina de Atajde – Sulyok Mária; Rosita, a komornája – Pap Éva; Pedro, a szolgája – Mécs Károly; Felipe, fogadós – Pécsi Sándor; A fogadós felesége – Ladomerszky Margit; Camoes anyja – Makay Margit, Ojao; Camoes szolgája – Basilides Zoltán; Udvarmester – Kaló Flórián. Bemutató: 1968. júl. 15 [1968. ápr. 26.?], 21:05, Petőfi. (80 perc)
Ralph Waldo Emerson, Concord város himnusza = Amerikai költők antológiája, Európa, Bp., 1990, 48.
Heinz Entner, Pillantás az NDK sci-fi irodalmára, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 33–35.
Erdei állatok, Bp., Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994.
Thorsteinn Erlingsson, Föltételek = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 106–107.
Curzia Ferrari, „Csönd Istene, tárd ki a magányt”: Salvatore Quasimodo megszenvedett hite, Bp., Hungarovox, 2010. [A könyv és a Quasimodo-versek fordítása.]
Rustico di Filippo, Ha látja Pepo úr, hogy jő macája = Udvariatlan szerelem – A középkori obszcén költészet antológiája, prae.hu, Bp., 2006, 117–118.
Rustico di Filippo, Most nagy újságot mondok, Chierma, szentem = Udvariatlan szerelem – A középkori obszcén költészet antológiája, prae.hu, Bp., 2006, 119.
Ser Giovanni Fiorentino, A furfangos Ricciardo = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 229–239.
Ser Giovanni Fiorentino, A hűség jutalma = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 213–220.
Ser Giovanni Fiorentino, A szerencsétlen szeretők = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 221–228.
Ser Giovanni Fiorentino, A velencei kalmár = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 190–212.
Ser Giovanni Fiorentino, Elöljáró beszéd a Birkaeszűhöz = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 188–189.
Agnolo Firenzuola, A barátság hatalma = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 139–150.
Agnolo Firenzuola, A berbeföldi asszony = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 70–84.
Agnolo Firenzuola, A gerjedelmek orvoslása = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 134–138.
Agnolo Firenzuola, A huncut testamentum = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 116–133.
Agnolo Firenzuola, A leány, akinek férfiúsága nőtt = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 85–94.
Agnolo Firenzuola, Bevezető a Beszélgetésekhez = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 24–69.
Agnolo Firenzuola, Ki-ki a párjával = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 111–115.
Agnolo Firenzuola, Ki kivel hál? = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 95–101.
Agnolo Firenzuola, Hová lett don Giovanni férfiúsága? = A rettentő Kukkubeusok 2. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 102–110.
Hriszto Fotev, Mellszobrok = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 307.
Hriszto Fotev, Mellszobrok = Verses világjárás, Kozmosz, Bp., 1971, 566–567.
Ivan Franko, Babilon vizénél, komor csüggedésben = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 97–98.
Ivan Franko, Értsd meg, költő, nem lelsz az életúton = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 102–103.
Ivan Franko, Hogy fáj a fejem = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 106–107.
Ivan Franko, Miért csak álmaim = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 71–72.
Ivan Franko, Példázat az életről = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 78–81.
Ivan Franko, Szól a balga az ő szívében = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 99–101.
Ivan Franko, Volnék csak varázsló = I. F., Királysas –Válogatott művek, szerk. Karig Sára, Bp. – Uzsgorod, Európa – Kárpáti, 1970, 73.
Antonia Fraser, Mária, a skótok királynője, Európa, Bp., 1979. [1997.] [Versbetétek.]
Melo Freni, A számvetés, Nagyvilág, 1988/10, 1468.
Melo Freni, Gondolat, Nagyvilág, 1988/10, 1468.
Nikola Furnadzsiev, Eső = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 200–201.
Marko Gancsev, Kivégzés = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 353–354.
Marko Gancsev, Kivégzés = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 91–92.
Carlo Gatti, Verdi, Bp., Gondolat, 1967.
Alfonso Gatto, Bozótok csupa rügyben = Négy évszak – Versek az örök természetről, Európa, Bp., 1968, 78–79.
Boriszlav Gerontiev, Dal a jó emberről = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 479.
Boriszlav Gerontiev, Sejtelem = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 480.
José Gorostiza, Tengerpart szegélye = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 413–414.
Francesco Guerrazzi, Firenze ostroma, ?, ?, 1955.
Nicolás Guillén, Enyém = Utak a Föld körül, Kozmosz, Bp., 1966, 223.
Hong Chinh Hien, Fehér kövek = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 54–55.
Tadeusz Holuj, Ilyen dal = Aurora – Nemzetközi lírai antológia a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulójára, Magvető, Bp., 1967, 277–278.
[Ismeretlen szerző], A Kagyló balladája = Udvariatlan szerelem – A középkori obszcén költészet antológiája, prae.hu, Bp., 2006, 138–139.
[Ismeretlen szerző], A tirnovói kőoszlop felirata = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 58.
[Ismeretlen szerző], A tirnovói kőoszlop felirata = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 91.
Kazimiera Iłłakowiczówna, Nagyon egyszerű ének, Polisz, 2011/135, 38–39.
Mladen Iszajev, Kommunisták = Aurora – Nemzetközi lírai antológia a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulójára, Magvető, Bp., 1967, 152–154.
Mihail Iszakovszkij, Hazát fölperzselték = A gránát szíve – Antifasiszta lírai antológia, Európa Könyvkiadó, Bp., 1982, 309–310.
(Francisco Antônio de) Carvalho Júnior, Hitvallás = Utak a Föld körül, Kozmosz, Bp., 1966, 13.
Szlav Karaszlavov, Tavaszi kakukkszó = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 363–364.
Peter Kemp, A Strauss család, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Bp., 1994.
Eduard Klein, A halottak útja, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1977.
Mile Klopčič, A tehén (házi feladat) = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 394–395.
Karl Krolow, A falak mitológiája = Verses világjárás, Kozmosz, Bp., 1971, 456–457.
Günther Krupkat, Látogató az Antibolygóról, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 3–12.
Vojtech Kubista, Tessék, tessék besétálni, Móra, Bp., 1972.
Michèle Lalonde, Azonosítás (részletek) = Óda a Szent Lőrinc-folyóhoz – Québec mai francia költészet, Európa, Bp., 1978, 219–222.
Michèle Lalonde, Emberiesedés (részletek) = Óda a Szent Lőrinc-folyóhoz – Québec mai francia költészet, Európa, Bp., 1978, 223–225.
Thøger Larsen, A pipához = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 366–367.
Giacomo Lauri-Volpi, Párhuzamos hangok, Zeneműkiadó, Bp., 1992. [Kéziratban.]
Legszebb karácsonyi könyvem – Mesék, énekek, népszokások, barkács- és ajándékötletek, Bp., Unikornis, 1994.
Alfred Leman – Hans Taubert, Potyautas, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 24–32.
Ljubomir Levcsev, Anyám az égben = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 312–314.
Ljubomir Levcsev, Anyám az égben = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 146–148.
Ljubomir Levcsev, Feloldás = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 145–146.
Ljubomir Levcsev, Én és az álmaid = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 149–150.
Ljubomir Levcsev, Séta = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 143–144.
Ljubomir Levcsev, Szeszfőzde = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 314–317.
Oscar Levertin, Ködország = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 477–479.
Csojdzsildzsavin Lhamszüren, Anya = Aurora – Nemzetközi lírai antológia a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulójára, Magvető, Bp., 1967, 397–403.
Eric Linklater, Szél fúj a Holdon, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1975. [Bozóky Máriával közösen.]
Luigi Longo, A diákmozgalom a kapitalizmus elleni harcban = Köpeczi Béla, Reform vagy forradalom? Diákság, egyetem, társadalom Nyugat-Európában, Kozmosz, Bp., 1970, 187–199.
Feredico García Lorca, A csöndek = 12 spanyol és latin-amerikai költő – 12 poetas espanoles y latino-americanos, Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 1995, 37.
Feredico García Lorca, A csöndek = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 60.
Feredico García Lorca, Azután = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 62.
Feredico García Lorca, (Érzem) = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 282.
Feredico García Lorca, Föld és hold = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 280–281.
Feredico García Lorca, Hasztalan ének = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 135.
Feredico García Lorca, (Homlokom földre bágyadt) = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 282.
Feredico García Lorca, Lennék szobor = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 136.
Feredico García Lorca, Nárcisz = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 132–133.
Feredico García Lorca, Óda a legfölségesebb oltáriszentséghez = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 277–280.
Feredico García Lorca, Tájkép = Federico García Lorca válogatott művei, Európa, Bp., 1963, 58–59.
Luciano Luisi, Kitárul sóhajodra = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 131–135.
Antonio Manetti, Puffancs, az asztalos = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 459–499.
Thomas Mann, Egy apolitikus ember elmélkedései, Helikon, Bp., 2000. [Versbetétek a következő oldalakról: 16; 47; 61; 90; 103; 148; 170; 193–194; 198; 282; 326; 335; 337; 355; 372-375; 391; 416; 451; 465; 473; 525.]
Biagia Marniti, Bölcs Antigoné, Magyar Napló, 1998/11, 32.
Biagia Marniti, Input, Magyar Napló, 1998/11, 32.
Biagia Marniti, Síró Niobé, Magyar Napló, 1998/11, 32.
José Martí, Aranykor, Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 2008.
José Martí, A két herceg = J. M., A néger baba, Bp., Móra Könyvkiadó, 1979, 28–29.
Christian Matras, A boldogság = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 172.
Christian Matras, A szív hazahúz = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 171.
P. Romuald Marušič, A halál monológja = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 97.
Karl May, A sivatag haramiája, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1989.
Karl May, A szerencsét hozó almásderes = K. M., A szerencsét hozó almásderes, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1988, 5–70.
Karl May, Bagdadtól Sztambulig, Unikornis, Bp., 1999. (Dr. Szabó Károllyal.)
Karl May, Pankraz, a házasságszerző = K. M., Vitzliputzli professzor, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1987, 167–203.
Karl May, Vitzliputzli professzor = K. M., Vitzliputzli professzor, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1987, 5–57.
Vezio Meleagri, 366… sőt több állatmese, Móra, Bp., 1994.
Ivan Minatti, Magunk vagyunk, jegenyém = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 627–628.
Cecília Meireles, Esti dal a mezőn = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 419–420.
Dimitar Metodiev, Majd úgy halok meg = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 264.
Dimitar Metodiev, Majd úgy halok meg = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 285.
Michelangelo Buonarotti, Levél II. Gyula pápa Rómájához = Prométheusz tüze – Költők a bálványok és az istenek ellen, Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961, 61.
Adam Mickiewicz, Gurowski és Pulawski civódására = Prométheusz tüze – Költők a bálványok és az istenek ellen, Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1961, 115.
Gabriela Mistral, Királynők leszünk mind a négyen = Hová mégy a nyárban? Modern chilei költők, Európa, Bp., 1980, 9–11.
Mario Del Monaco, Életem és sikereim, Zeneműkiadó, Bp., 1984.
Eugenio Montale, Az angolna = 88 híres vers a világirodalomból, Móra, Bp., 1994, 483.
Elsa Morante, A szemüveges férfi = A bomba – La bomba / Huszadik századi novellák olaszul és magyarul, Ponte Alapítvány, Bp., 1992, 87–101.
Carlo Munari, Milyen volt az az istenhozzád = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 375.
Georg Stiernhielm, Az igazi nemesség = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 426–427.
Alberto de Oliveira, Az álom csak álom = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 131–132.
Alberto de Oliveira, Az éjben = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 132–133.
José Joaquín de Olmedo, A juníni győzelem. Ének Bolívarhoz (részlet) = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 48–50.
Dieter Ott, Az ördöngös Caprioli, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1970; 1987; 2002.
Dieter Ott, Caprioli újabb kalandjai, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1971.
Nicanor Parra, A modern világ bajai = Modern chilei költők – Hová mégy a nyárban?, Európa, Bp., 1980, 152–156.
Nicanor Parra, Boldog nap = Modern chilei költők – Hová mégy a nyárban?, Európa, Bp., 1980, 147–149.
Nicanor Parra, Catalina Parra = Modern chilei költők – Hová mégy a nyárban?, Európa, Bp., 1980, 145–146.
Nicanor Parra, Ének a tengerről = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 516–518.
Nicanor Parra, Mi Atyánk = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 519–520.
Nicanor Parra, Önarckép = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 518–519.
Nicanor Parra, Önarckép = Modern chilei költők – Hová mégy a nyárban?, Európa, Bp., 1980, 150–151.
Nicanor Parra, Teszt = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 520–521.
Sztanka Pencseva, Az ujjaim hegyével = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 287–288.
Sztanka Pencseva, Az ujjaim hegyével = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 330–331.
Vanja Petkova, Erdőben = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 321.
Francesco Petrarca, A kedves, édes, jó szem tiszta fénye = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 415.
[Európa, Bp., 1974, 342–343; Kriterion, Bukarest, 1988, 282.]
Francesco Petrarca, A súlyos lég és a fojtogató köd = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 92-93.
[Európa, Bp., 1974, 77–78; Kriterion, Bukarest, 1988, 64–65.]
Francesco Petrarca, A tirrén tenger bal partján eveztem = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 94.
[Európa, Bp., 1974, 79; Kriterion, Bukarest, 1988, 65.]
Francesco Petrarca, Ámor, ki gondolatainkba láthatsz = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 225.
[Európa, Bp., 1974, 189; Kriterion, Bukarest, 1988, 153–154.]
Francesco Petrarca, Ámor sarkantyúz s fékez ugyanakkor = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 240.
[Európa, Bp., 1974, 200–201; Kriterion, Bukarest, 1988, 163–164.]
Francesco Petrarca, Bár sikerülne oly jól versbe szednem = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 133.
[Európa, Bp., 1974, 111–112; Kriterion, Bukarest, 1988, 91–92.]
Francesco Petrarca, Boldog lélek, édesem rámvetetted = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 441.
[Európa, Bp., 1974, 363–364; Kriterion, Bukarest, 1988, 299–-300.]
Francesco Petrarca, Édes arcán a Halál sem csúfíthat = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 447.
[Európa, Bp., 1974, 368–369; Kriterion, Bukarest, 1988, 303–304.]
Francesco Petrarca, Egy Asszony, sokkal szebb, mint tűz a napban = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 160–163.
[Európa, Bp., 1974, 133–137; Kriterion, Bukarest, 1988, 109–111.]
Francesco Petrarca, Fején ős-diadém, harc-lázra gyúlva = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 37.
[Európa, Bp., 1974, 32–33; Kriterion, Bukarest, 1988, 27.]
Francesco Petrarca, Futván a börtönt, hol Ámor a rabság = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 127.
[Európa, Bp., 1974, 107; Kriterion, Bukarest, 1988, 87–88.]
Francesco Petrarca, Győzött Hannibál, ámde győzelmét = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 141.
[Európa, Bp., 1974, 118; Kriterion, Bukarest, 1988, 97.]
Francesco Petrarca, Ha hihetem azt, hogy megment halálom = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 53.
[Európa, Bp., 1974, 45–46; Kriterion, Bukarest, 1988, 37-38.]
Francesco Petrarca, Ha Laurusom, mely Jupiter dühének = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 34.
[Európa, Bp., 1974, 30–31; Kriterion, Bukarest, 1988, 25.]
Francesco Petrarca, Ha vak vágyammal, mely elpusztít engem = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 82.
[Európa, Bp., 1974, 69–70; Kriterion, Bukarest, 1988, 57.]
Francesco Petrarca, Híres Ardennen átsuhanva gyorsan = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 239.
[Európa, Bp., 1974, 200; Kriterion, Bukarest, 1988, 163.]
Francesco Petrarca, Hogy őt, ki korunk földre szállt csodája = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 389.
[Európa, Bp., 1974, 321; Kriterion, Bukarest, 1988, 263–264.]
Francesco Petrarca, Irígység, ellensége az erénynek = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 234.
[Európa, Bp., 1974, 196; Kriterion, Bukarest, 1988, 159.]
Francesco Petrarca, Jól tudtam én, hogy józan ész tanácsa = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 96.
[Európa, Bp., 1974, 81; Kriterion, Bukarest, 1988, 66–67.]
Francesco Petrarca, Ki forró vágyra gyújtja szívem üszkét = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 244.
[Európa, Bp., 1974, 203–204; Kriterion, Bukarest, 1988, 166.]
Francesco Petrarca, Ki kegyetlen Uram régtől, a drága = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 451–456.
[Európa, Bp., 1974, 372–377; Kriterion, Bukarest, 1988, 306–309.]
Francesco Petrarca, Kiért az Arnótól a Sorga mellé = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 388.
[Európa, Bp., 1974, 320; Kriterion, Bukarest, 1988, 263.]
Francesco Petrarca, Kora prédája lehetünk mi, s fájók = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 139.
[Európa, Bp., 1974, 116–117; Kriterion, Bukarest, 1988, 95–96.]
Francesco Petrarca, Legyőzi győztes Nagy Sándort haragja = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 300.
[Európa, Bp., 1974, 249–250; Kriterion, Bukarest, 1988, 203.]
Francesco Petrarca, LXXVIII. szonet [Midőn a magasztos eszmét foganta] = Sík Csaba, Mindenkori mesterek, Magvető, Bp., 1977, 494–498.]
Francesco Petrarca, Midőn a magasztos eszmét foganta = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 115.
[Európa, Bp., 1974, 97–98; Kriterion, Bukarest, 1988, 79–80.]
Francesco Petrarca, Minden lépésnél hátra-hátranézek = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 19.
[Európa, Bp., 1974, 17–18; Kriterion, Bukarest, 1988, 14.]
Francesco Petrarca, Mivel rövid az élet = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 100-103.
[Európa, Bp., 1974, 84–87; Kriterion, Bukarest, 1988, 69–71.]
Francesco Petrarca, Nem engedted arcodra soha fátylad = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 15.
[Európa, Bp., 1974, 14–15; Kriterion, Bukarest, 1988, 11–12.]
Francesco Petrarca, Ó napszak, óra, végső perc s ti, lelkem = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 414.
[Európa, Bp., 1974, 342; Kriterion, Bukarest, 1988, 281.]
Francesco Petrarca, Ó, száguldó idő, forgás az égen = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 444.
[Európa, Bp., 1974, 366; Kriterion, Bukarest, 1988, 301–302.]
Francesco Petrarca, Szem-nem-látta ifjú angyal az égből = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 147.
[Európa, Bp., 1974, 122–123; Kriterion, Bukarest, 1988, 101.]
Francesco Petrarca, Valahány lény lakója lenn a földnek = Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967, 26-27.
[Európa, Bp., 1974, 23–24; Kriterion, Bukarest, 1988, 19–20.]
Valeri Petrov, Iuvenes dum sumus = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 253–256.
Valeri Petrov, Iuvenes dum sumus = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 268–271.
Cao Phuong, Lombzúgás = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 75–77.
Vien Phuong, Tavasszal egybekelünk = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 37–38.
Heinz Piontek, Falun = Szerelmesek – Elbeszélések, Kozmosz, Bp., 1975, 241–-253.
Luigi Pirandello, Álom – vagy tán mégsem, ? [Bemutató: Játékszín, 1979.]
Giovanni Pirelli, Pietro és Piribolha, Móra, Bp., 1960.
Poesie di Nino Nikolov, Szófia, ?, 1991. [Bolgárról olaszra.]
Emanuil Popdimitrov, Iren = Bronzpillák – Az új bolgár líra 125 éve, Masszi Lap- és Könyvkiadó Kft., Bp., 2002, 97–98.
Emanuil Popdimitrov, Iren = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 193–194.
Emanuil Popdimitrov, Iren, Haemus (Társadalmi és kulturális folyóirat), 2008/2, 36.
Antonia Pozzi, Szépség = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 58–59.
Bogomil Rajnov, Majd könnyű szélként = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 249–250.
Vatju Rakovszki, Tücskök dalolnak = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 280.
Radoj Ralin, Epigrammák [Fura jellem; Vigyázatlanság; Döbbenet; Az öntudatos; Újító; Történelmi dialektika; A becsületesen gondolkodó gumibot; Epigrammáim; A találékony; Logika; Jaj, dehogy állatmese!] = „Fehér szél támad” – Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1983, 292–294.
Radoj Ralin, Epigrammák = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 29–31.
Carlos Rasch, A Luna Gor szerelmespárja, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 17–23.
Hans Räber, Kutyafajták enciklopédiája I., Pesti Szalon, Bp., 1995. (Baktay Miklóssal.)
Ugo Reale, A fivér, Nagyvilág, 1989/5, 683.
Ugo Reale, A Nap halála, Nagyvilág, 1989/5, 681.
Ugo Reale, A Nap halála, Utunk, 1989/26, 6.
Ugo Reale, A Szentlélek lovagja. Cola di Rienzo élete, Bp., Kossuth, 1987.
Ugo Reale, Az angyalok, Nagyvilág, 1989/5, 680.
Ugo Reale, Babuino, Nagyvilág, 1989/5, 682–683.
Ugo Reale, Célnál = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 231.
Ugo Reale, Egy ember, Magyar napló, 1998/11, 35.
Ugo Reale, Este, baráti körben = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 226.
Ugo Reale, Finálé = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 231.
Ugo Reale, Levél egy északi barátomhoz = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 229–?
Ugo Reale, Más értékrend = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 227.
Ugo Reale, Mídász ’70 = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 227.
Ugo Reale, Nugae = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 227.
Ugo Reale, Pigmalion, Nagyvilág, 1989/5, 681.
Ugo Reale, Száműzött, Nagyvilág, 1989/5, 681.
Ugo Reale, Todesangst, Nagyvilág, 1989/683.
Ugo Reale, Ultrafinálé = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 232.
Efrén Rebolledo, A vérszopó = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 246.
Nelo Risi, Anno Domini = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 223.
Nelo Risi, A költő = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 222.
Nelo Risi, Homo ludens homo faber, Nagyvilág, 1988/10, 1466–1467.
Nelo Risi, Hó a szekrényben = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 295–296.
Nelo Risi, Ki mozdul kecsesen? = Áldott a nap II. Olasz költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1985, 222.
Elvio Romero, Amott = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 565.
Elvio Romero, Virrasztás = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 566.
Alejandro Romualdo, A csodák külvárosa = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 70–71.
Alejandro Romualdo, Amerikai testvérek, hallgassatok rám! = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 68–69.
Alejandro Romualdo, Anyag-Isten = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 65–67.
Alejandro Romualdo, A rózsa és a fülemile = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 71–72.
Alejandro Romualdo, Élő betű = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 72–74.
Alejandro Romualdo, Karének Tupak Amaruhoz, ki maga a szabadság, Nagyvilág, 1975/9, 1301–1302.
Alejandro Romualdo, Karének Tupak Amaruhoz, ki maga a szabadság = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 67–68.
Alejandro Romualdo, Más kell = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 571–572.
Alejandro Romualdo, Más kell = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 64.
Juan Gonzalo Rosé, A haza ellenpontja = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 100–102.
Juan Gonzalo Rosé, Elkobzott levelek = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 99–100.
Juan Gonzalo Rosé, Kingstoni noktürn = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 103–104.
Juan Gonzalo Rosé, Szertelen születésnap = Szobor a tengeren – Mai perui költők, Európa, Bp., 1975, 104–105.
Viktor Rydberg, Új őrölő-dal = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 467–468.
Emilio Salgari, Jolanda, a Fekete Kalóz lánya [Kéziratban.]
Emilio Salgari, Sandokan, a Maláj Tigris, Móra, Bp., 1984.
Umberto Saba, Ulisses [1.] : ó, te, ki oly bús vagy [...], Nagyvilág, 1991/12, 1813.
Umberto Saba, Ulisses [2.] : Ifjúkoromban messze elhajóztam [...], Nagyvilág, 1991/12, 1813.
Walter Scott, Oroszlánszívű Richárd, Pesti Szalon, Bp., 1993.
Gentile Sermini, A Camerino-béli Rubertro = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 263–274.
Gentile Sermini, A firenzei Gioiosa asszony és Smeraldo = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 312–319.
Gentile Sermini, A haspók Meoccio atya = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 286–300.
Gentile Sermini, A Prato-béli Giovanni és Baldina = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 204–246.
Gentile Sermini, A sienai Rosa asszony és Gordesco = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 301–311.
Gentile Sermini, Baccio és Sansonetto = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 320–329.
Gentile Sermini, Gemmina és a sienai Gézengúz = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 275–285.
Gentile Sermini, Giglia asszony és Urbano atya = A rettentő Kukkubeusok 1. Régi olasz elbeszélők, Európa, Bp., 1983, 247–262.
Rogelio Sinán, Csodás halászat = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 475.
Martial Sinda, Tam-tam, tam-tam-e = Utak a Föld körül, Kozmosz, Bp., 1966, 212–213.
Leonardo Sinisgalli, Az esztelen szabadság, Nagyvilág, 1988/10, 1465.
Leonardo Sinisgalli, Hangyák a Parioli-negyedben, Nagyvilág, 1988/10, 1465.
Leonardo Sinisgalli, Húsvéti Friuliban = Négy évszak – Versek az örök természetről, Európa, Bp., 1968, 84–85.
Stephan G. Stephanson, Van, ki fáradt cudarul... = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 105.
Robert Lewis Stevenson, A kincses sziget, Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1993.
August Strindberg, Holdkór verőfényben = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 472–473.
Nevena Sztefanova, Dehát milyen is = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 266.
Nevena Sztafanova, De hát milyen is = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 38–39.
Párvan Sztefanov, Elidegenedés = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 294–295.
Párvan Sztefanov, Elidegenedés = Margarétás záporok – Mai bolgár költők, Európa, Bp., 1973, 82–83.
Párvan Sztefanov, Hivatás = Bolgár költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1966, 293–294.
Hans Taubert – Alfred Leman, Potyautas, Galaktika 21 – Tudományos-fantasztikus antológia, Kozmosz, Bp., 1976, 24–32.
Grímur Thomsen, Varázskard = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 93–94.
Henry David Thoreau, A nyári eső = Amerikai költők antológiája, Európa, Bp., 1990, 48.
Huong Trieu, Fölkelők éneke = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 39–42.
Primož Trubar, Allegória = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 89–90.
Hoang Phu Ngoc Tuong, Őserdők öreg ösvényein = Időmadár – Dél-vietnámi költők, Európa, Bp., 1972, 66–67.
Giuseppe Ungaretti, Az anya, Nagyvilág, 1988/3, 324.
Giuseppe Ungaretti, Hajótörések öröme, Nagyvilág, 1988/3, 323.
Giuseppe Ungaretti, Lucca = G. U., Mérték és titok – Válogatott költemények, Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1993, 35–36.
Giuseppe Ungaretti, Lucca, Nagyvilág, 1988/3, 323.
Giuseppe Ungaretti, Nap nap után = G. U., Mérték és titok – Válogatott költemények, Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1993, 57–61.
Giuseppe Ungaretti, Világcsavargó = G. U., Mérték és titok – Válogatott költemények, Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1993, 32–33.
Giuseppe Ungaretti, Világcsavargó, Nagyvilág, 1988/3, 322.
Guillermo Valencia, Turris Eburnea = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 209.
Diego Valeri, Az angyal színeváltozása = Szerelmes ezüst kalendárium, Kozmosz, Bp., 1967, 358.
Giovanni Verga, A díva jutalomjátéka = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 391–403.
Giovanni Verga, A király = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 189–196.
Giovanni Verga, A tisztelendő úr = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 116–125.
Giovanni Verga, A San Giorgio 15. kanárija = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 242–249.
Giovanni Verga, A Scala téren = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 250–254.
Giovanni Verga, Az élet színpadán = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 457–466.
Giovanni Verga, Az utolsó nap = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 289–295.
Giovanni Verga, Bajtársak = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 278–288.
Giovanni Verga, Csapszék a „Jó barátok”-hoz = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 255–265.
Giovanni Verga, Don Gesualdo mester, Európa, Bp., 1957.[Majtényi Árpádként feltüntetve.]
Giovanni Verga, Don Licciu Papa = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 197–204.
Giovanni Verga, Donna Santa bűne = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 434–445.
Giovanni Verga, Egyszerű történet = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 296–303.
Giovanni Verga, Fekete kenyér = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 135–167.
Giovanni Verga, Fernando apród = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 404–418.
Giovanni Verga, Féltékenység = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 266–277.
Giovanni Verga, Mocsárláz = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 126–134.
Giovanni Verga, Tavasz = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 231–241.
Giovanni Verga, Túl a tengeren = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 1964, 221–230.
Giovanni Verga, Sixtus pápa = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 419–433.
Giovanni Verga, Szabadság = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 168–175.
Giovanni Verga, Szent József szamarának története = G. V., Parasztbecsület – Válogatott elbeszélések, Magyar Helikon, Bp., 1964, 176–188.
Jules Verne, A büszke Orinoco, Unikornis, Bp., 1998.
Jules Verne, A Chancellor, Unikornis, Bp., 2004.
Jules Verne, A különös végrendelet, Unikornis, Bp., 1997.
Jules Verne, A rejtelmes sziget 1-2., Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Bp., 1980.
Jules Verne, A rejtelmes sziget, Regun-Press Kiadó Kft., ?
Jules Verne, Rejtelmes sziget I-II., Unikornis, Bp., 1999.
Jules Verne, A Szahara tengere, Unikornis, Bp., 1997.
Jules Verne, A zöld sugár, Unikornis, Bp., 2001.
Jules Verne, Az acél elefánt I-II., Unikornis, Bp., 2004.
Jules Verne, Chanteleine grófja / Mona Lisa, Unikornis, Bp., 1999.
Jules Verne, Egy pap 1835-ben, Unikornis, Bp., 2002.
Jules Verne, Utazás Angliába és Skóciába..., Bp., Unikornis, 2001.
Jules Verne, Haza, Franciaországba! / Gil Braltar, Unikornis, Bp., 2000.
Rubén Martínez Villena, Jaj, tudjuk, arra nincs mód = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 409.
Aasmund Olavsson Vinje, Midőn Olav olvasni tanult = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 214.
Nils Collett Vogt, Tenger = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 226–227.
Christian Winther, Szállj, fürj, szállj... = Skandináv költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1967, 343–344.
Benito Wogatzki, A leány ára = Szerelmesek – Elbeszélések, Kozmosz, Bp., 1975, 143–168.
Cesare Zavattini, Orvosnál = A bomba – La bomba / Huszadik századi novellák olaszul és magyarul, Ponte Alapítvány, Bp., 1992, 167–169.
Juan Clemente Zenea, Egy fecskelányhoz = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 81–82.
Juan Clemente Zenea, Emlékkönyvbe = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 80–81.
Juan Clemente Zenea, Greenwood (New York temetője) = Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája, Kozmosz, Bp., 1984, 83.
Max Zimmering, Feleségemhez, szerelmesen = Utak a Föld körül, Kozmosz, Bp., 1966, 21.
Ciril Zlobec, Ajtó = A szlovén irodalom kistükre, Európa, Bp., 1973, 679.